A tavaszi idő sok embert csalogat arra, hogy kimozduljunk végre egy picit a megszokott környezetünkből. Idén márciusi utazásomat Szlovéniába terveztem. Igen, terveztem, de most nem egyedül, hanem többen utaztunk, de persze a szervezési feladatokat én láttam el. A fiúktól meg is a kaptam a becenevemet: "Főnökasszony". :) A kezdeti nehézségek (kisebb megfázással küzdöttem megint, továbbá indulás előtt lemondta a 4. fő az utat...) ellenére is megpróbáltuk kihozni a legtöbbet ebből a hosszú hétvégéből. Lássuk hova is jutottunk el!

Első állomásunk Bled volt. Északnyugat-Szlovéniában, a Júlia-Alpok lábánál fekvő meseszép kisváros. A bledi tóban egy tündérmesébe illő kis szigeten egy legendás templom emelkedik. Két evezős tavi gondolával, amit a helyiek "pletnának" neveznek, juthatunk el a szigetre. A Mária mennybemenetele templom jellegzetes nevezetessége a templom főhajójában elhelyezett "kívánságot teljesítő harang". A legenda szerint a bledi várban élt egy fiatal özvegyasszony, Poliksena, aki egy kis harangocskát öntetett a sziget templomába a férje emlékére. Egy rettenetes vihar következtében a harang a csónakosokkal együtt elsüllyedt és még ma is lehet hallani az elsüllyedt harang hangját a mélyből. Halála után a pápa egy új harangot küldött a szigeten lévő templomba. Aki háromszor megszólaltatja ezt a harangot és hisz Istenben, annak teljesül a kívánsága. 

A bledi várat egy 100 m magas meredek sziklára építették. Mi gyalogosan mentünk fel a meredek lépcsőkkel társult úton, próbáltunk igyekezni hisz a vár 18 óráig tart nyitva. A vár sok látnivalót kínál (1 óránk volt mindenre), a középkori nyomda, a borospince, a kápolna, mind feledésbe merül a a teraszról nyíló fantasztikus panoráma láttán. Mi nem győztünk betelni a látványával, megérte a 10 eurót kifizetni érte.

A vár látogatása után körbe sétáltuk (6 km) az egész tavat. A tó környékén luxus szállodák sorakoznak, illetve a helyiek pompás házsorai láthatók. Az evezősök körében jól ismert a Bledi-tó, többször adott már otthont az Evezős Világbajnokságnak. Mi is láttunk edzés közben evezősöket. A vár alatt található a zárt strand (fizetős), ahol nagyon ötletesen stégeket alakítottak ki, mintha több elkülönített medencében lennénk, de persze a tó vízében fürödhetünk. A kicsik örömére még csúszdával színesítették a strandot. Persze találunk a környéken szabad strandokat is.

A kisváros híres édessége a Bledi krémes. A Park szálloda cukrászatában készül ma is, mint régen. Érdemes megkóstolni, bár én nem éltem ezzel a lehetőséggel, ugyanis nem szeretem a krémest.

Esti kivilágításban is gyönyörű a tó és környéke. Mi egy kiülős helyen élveztük a látványt helyi sörök társaságában.

Másnap utunkat a Bohinji-tó felé vettük. A Bohinji-tó Szlovénia legnagyobb állandó természetes tava. A Triglav Nemzeti Park szívében fekvő tavat több legenda is övezi. A tó partján egy kecskebak szobra áll. A legenda szerint itt élt a híres Aranyszarv (Zlatorog), a kecskebak, akinek vérétől gyógyító virág terem. Továbbá ő a legjobb szlovén sör szimbóluma is.

A tó másik szimbólumát a hidat és a mögötte álló Szent János templomot elhagyva juthatunk el az 51 m magas Savica- vízeséshez. Mi nem ezt az utat választottuk, hanem a tó másik partját, ahol egy kabinos felvonóval, egy drótkötélpályán feljuthatunk az 1535 m magas Vogel hegyre, ahonnan pompás kilátás tárul elénk a Júlia-Alpokra. Télen (mi is így láttuk) a népszerű magashegyi síterep szépen karbantartott lejtőin élvezhetjük a síelés és a snowboardozás élményét. Nyáron számos turistaúttal képez ideális szórakozási lehetőséget a természet szerelmeseinek.

Az ebédünket a Bohinji-tó mellett töltöttük el, gyönyörű színekben játszik a víz, közben mesésen tükrözi a hegyek vonulatait.

Úgy döntöttünk, hogy a délutánt Olaszországban, Triesztben töltjük. El is indultunk, a gps különböző hegyekre vitt fel minket, ahol különböző faluk életébe nyertünk bepillantást. Sajnos útlezárás miatt új útvonalon kellett tovább haladnunk, így több, mint 1 órát veszítettünk. Triesztbe érve érezhető volt a rohanó olasz emberek életvitele, ellentétbe a szlovénok nyugodt, csendességével szemben. A városból gyönyörű kilátás nyílik az Adriai-tengerre. A parton állandó tömeg van, mindenki élvezi a napfényt, mintha ide menekülnének el az emberek a pezsgő városi életből. A város főtere a Piazza d'Italia dell'Unita, melyet neoklasszikus és barokk épületek vesznek körül. Itt található a városháza is. Nekünk nem sikerült minden nevezetességet megnézni, egy délután édes-kevésnek bizonyul egy történelmileg is fontos jelentőségű város felfedezésére. De lássuk mit érdemes még megtekinteni.A város római eredetére utal a San Giusto hegy lábánál fekvő, tengerre néző Római Színház. A Győzelem Világítótornya két fontos funkciót lát el. Egyrészt tájékozódási pont, megvilágítja az öblöt, továbbá az első világháborúban elesetteknek állít emléket. A Corso Italia,Trieszt legfontosabb utcája, történelmi események, felvonulások színhelye. A Miramare-kastély a belvárostól kb. 3 km-re található, Habsburg Miksa osztrák főherceg és felesége részére épült. A Canal Grande, ma város kiemelkedő jelképévé vált. 1756-ban hozták létre ezt a mesterséges kikötőt. Még ma is több tucat vitorláshajó horgonyozik itt. Két helyen szeli át híd,a tengertől távolabb esőnél találjuk a zöldség- és gyümölcspiacot. A csatorna végében áll a csodatevő Szent Antal temploma.

Utolsó napunkat Ljubljanában töltöttük. Őszintén engem nem fogott meg a város, pedig Szlovénia fővárosa. Amit az ember (vagyis én is) fontosnak tart, arra bőven elég 1 nap is. Szlovénia fővárosának címerében egy zöld sárkány ül egy vártorony tetején, alatta egy zöld várhegy látható. Ez teszi Ljubljana várát a település szimbólumává. A várba siklóval (a vár egyik vonzereje) vagy hangulatos ösvényeken keresztül juthatunk fel. A vár nemcsak egy gyönyörű épület, de fontos kulturális, társadalmi és idegenforgalmi központ is. A Hármas híd központi találkozó hely. Összeköti az óvárost az új város területével. Az óváros macskaköves útjain délnek haladva a vasárnapi bolhapiac helyszínére érkezünk. A Nemzeti Galéria (Narodna Galerija) a szlovén impresszionizmus kiemelkedő festők alkotásainak ad helyett. A várost a Ljubljanica szeli ketté, melyen hajókázási lehetőségünk is van. A folyópart a belváros mentén szépen kiépített, teraszos, parkos, sörözős részek váltogatják egymást.

Összegezve a hosszú hétvégét, sok szép helyre sikerült eljutnunk. Én nagyon jól éreztem magam a fiúk társaságában, bohóckodásból nem volt hiány az biztos! :)

Üdv: Viki