Idén is sikerült az egyik barátnőmmel közösen nyaralni. Sokaknak a nyaralás egyenlő a tengerparttal és olyan országokat keresnek fel, ahol hódolhatnak szenvedélyüknek. De valljuk be őszintén, néha a túlzsúfolt partok és a turistaáradat visszataszíthatóvá is válhat. Szóval, mikor a közös kirándulás ötlete megszületett nem egy tipikus nyaralóhelyet kerestünk. Folyamatos repülőjegy ellenőrzésbe kezdtem, hogy mi érné meg a legjobban, milyen város adta lehetőségek, látnivalók keltik fel érdeklődésünket. Így született meg a svájci kiruccanásunk ötlete. Főszezonba, nyáron elég jó vételű repülőjegyekre sikerült szert tennünk.

A 3-as határ (Basel-Mulhouse-Freiburg) adta lehetőségeket sikerült is kihasználnunk ezekben a napokban. De álljunk meg egy szóra! Svájc nem éppen a legolcsóbb országok listáját vezeti, de okosan, ügyes szervezéssel, kis utánajárással nagyon sokat tudunk spórolni. Bázelt választottuk központtá és úgy szerveztük a programokat. Svájci szállásunk elég mini volt, de alvásra megfelelt, sőt a vasútállomás közelsége (na jó, azért perceként jöttek a vonatok és nehezén sikerült bealudnom...a végére csak megszoktam :) ) és az ingyen Basel Card azért kárpótolt minket. A Basel Card-nak köszönhetően az ott tartózkodásunk idején ingyen használtuk a helyi közlekedést. (Továbbá különböző múzeumokban kedvezményre jogosít). A villamost nagyon is megszerettük; még a vasútállomásra is azzal mentünk, pedig csak 2 megállóra volt a szállásunktól. A kedvenc villamosom a sárga 10-es volt. Annyit érdemes megjegyeznem, hogy ez Európa egyik leghosszabb villamosvonala, mely átsuhan a franciaországi Leymen területére is.

Hogy hol spóroltunk még? A svájci vasút, mint közlekedési eszköz méreg drága a mi kis low budget-nek, így a Flixbus szolgáltatásait vettük igénybe Luzern és Freiburg felfedezéséhez. A másik spórolási pontunk az étkezés volt. Mivel egy-egy nap franciaországi illetve németországi városba utaztunk, így a bevásárlást ott ejtettük meg. Persze azért vásároltunk Svájcban is. Ittunk Rivellát, mely tejsavóból készült gyógynövények és gyümölcsök esszenciáját tartalmazó, alkoholmentes, diétás frissítő nemzeti ital. És a finomabbnál finomabb csokoládék sem hiányozhattak a táskánkból.

Nos, lássuk ezt a pár csodálatos nap eseményét.

Első nap este érkeztünk meg Bázelbe. A repülőtérről az 50-es busz visz be minket a vasútállomásra. Jegyet a buszra mi nem vettük. Nálunk volt a szállásfoglalásunkról a visszaigazolás. Az biztosította addig az utazást, amíg nem kaptuk meg a szálláson a Basel Card-ot. Az állomástól 10-15 perc sétára volt a szállásunk. Másnap rögtön országot váltottunk; Franciaországba, Colmarba indultunk. Ide a vonatozást választottuk. Vonatjegyet a pénztárnál váltottunk, ugyanis az automatákból csak a Svájcba szóló jegyet lehet váltani. A pénztáros nő megjegyezte, hogy Franciaországba induló vonatok nem innen indulnak. De konkrét, tökéletes útbaigazítást nem kaptunk. Kavarogtunk kicsit az állomáson, mire megtaláltuk a jó irányt. Ki kell jönni a vasútállomásról és balra indulni. Követni az SNCF feliratot, majd néhány méter után megérkezünk. A jegyeket felszállás előtt érvényesíteni kell a peronok előtt elhelyezett sárga kis automatákban. Vonatozásunk menetideje a duplájára nőtt odafelé. Egyszer csak megálltunk és senki nem mondott semmit. Később derült ki, hogy Mulhouse állomáson egy gyanús csomagot találtak, ezért nem engedték be a vonatot. Ezzel a kis késéssel, de nagyobb várakozással végre megérkeztünk bakancslistás úticélomba, Colmarba. Mit ne mondjak?! Szerelem első látásra lett ez a kis elzászi városka. Mintha egy Grimm mesébe csöppentünk volna, annyi szépség vesz körül minket. Az egész város egy hatalmas látnivaló. Colmar gazdag múltja miatt számtalan történelmi nevezetességgel büszkélkedhet. A pusztításokkal szemben is mindig próbálták megőrizni a város báját, sőt az egész óvárosát védett értékké nyilvánították és folyamatosan azon fáradoznak a helyiek, hogy a legjobb állapotban tartsák meg. Térkép sem kell ahhoz, hogy a gyönyörű reneszánsz óváros macskaköves útjain barangoljunk. A leghíresebb városrész a La petite Venise, az ún. Kis Velence. Ez a festői városrész onnan kapta a nevét, hogy Colmárt egy kis csatorna szeli ketté. Még ma is megvan az ősi halpiac, amely egykor a halászok forgalmas találkozóhelye volt. Ebben a városrészben laktak a halászok és a kertészek. Ha egy kis romantikázásra vágyna az ember, hajóval mi is a csatornák között csodálhatjuk meg Colmar báját. A mézeskalácsházak mellett (elzászi épületek) tökéletes összhangban vannak jelen kiváló éttermek, szállodák, exkluzív üzletek. Kihagyhatatlan látnivalók közt meg kell említenem a Collégiale Saint-Martin vagy a Saint-Matthieu templom jellegzetes elzászi vörös mészkőből készült épületeit; a város legrégebbi házát, a Maison Adolph-ot; az óváros híres Maison Pfister árkádos, galériás, freskókkal díszített épületét illetve a Fejek házát, a Masion des Tetes, melynek homlokzatát 111 fej és groteszk maszk díszíti. Colmárt a fények városának is szokták nevezni. Nem is csoda, hisz 1100 kivilágított pont található a városban. Egész évben különleges fénybe borítják a műemlékeket és egyéb látnivalókat. Sőt a fények színei és intenzitása is változtatható. Colmárt érdemes a karácsonyi vásárok idején is felkeresni, a kirakatok és a házak karácsonyi díszben pompáznak, melyet a fényjátékok igazán tündérmesébe illővé varázsolnak.

A délutánt Bazelben töltöttük. Szerintem bőven elég 1-2 nap a város felfedezésére. A helyi közlekedésnek és a villamoshálózatnak köszönhetően könnyen megközelíthető minden. Bazelt hogy jellemezném elsőre?! Dimbes-dombos terület, több száz éves, színes házak, hangulatos utcácskák sora. A legfőbb látnivalók közé tartozik a Városháza, mely piros, díszes falaival tekintélyt parancsol. Érdemes az udvarára is bemenni (ingyenes), impozáns díszítésre figyelhetünk fel. A város legmagasabb pontjára épült a bázeli székesegyház, a Münster. A katedrális előtti tér koncertek és egyéb rendezvények helyszínéül szolgál. Bazel óvárosába a három megmaradt városkapun keresztül tudunk bejutni. Mi a Spalentorhoz mentünk, mely tényleg az óváros szélén található. Azon túl már a modern épületek váltják egymást. De inkább maradjunk az óvárosban, ahol a szűk utcák és rendezett, színes spalettás házak között kellemesen lehet eltölteni az időt. Ami tetszett, hogy a belváros nagy része autómentes övezet. A sétálgatás után jó eső érzés megpihenni a Rajna partján. Itt vettük észre, hogy a folyóban rengeteg ember fürdik. Ez lenne az új szabadstrand?! Leültünk hát mi is a partra és figyeltük ezt a nem mindennapi látványt. Rengeteg ember ül, napozik a lépcsőzetesen kialakított rakparton. Majd gondolnak egyet, levetkőznek, ruhájukat berakják egy vízhatlan zsákba, ami tulajdonképpen úszógumiként funkcionál, majd beugranak a vízbe és sodródnak, úsznak. És meddig mennek? Ameddig gondolják, bármelyik part menti szakaszon ki tudnak jönni a Rajnából. Megtörölköznek, felöltöznek, majd a vizes holmikat a kifordított zsákba teszik és mintha mi se történt volna, mindenki megy útjára. Amit érdemes még a turistabarát városban felkeresni az a Kunstmuseum és a színvonalas állatkert (Zoo Basel).

Következő napunkon egy gyönyörű svájci városba, Luzernbe utaztunk. Korán kellett kelnünk, mert kb. 3 órás út várt ránk. Az Alpok vonulatainak ölelésében, nem messze a Pilatus-hegytől találjuk Svájc egyik legszebb városát. Luzern leghíresebb látnivalója, mely ma az UNESCO világörökség részét képezi, az az 1300-as években épült fahíd, a Kappelbrücke. A hidat több, mint 100 gyönyörű, 17. századi festmény díszíti, melyeken a város legfontosabb eseményeit ismerhetjük meg. A Reuss-folyón átívelő híd közepén található egy nyolcszögletű torony, mely különböző funkciókat töltött be az elmúlt évszázadokban. Volt őrtorony, kínzókamra, levéltár és víztorony is. Sajnos a híd az 1993-as tűzvész áldozatává vált, de a pontos feljegyzéseknek köszönhetően sikerült eredeti pompájába visszaállítani. A Kappelbrücke "kis testvére" a Malomhíd (Sprenerbrücke) nem messze található. Eredetileg a malmot kötötte össze a pékek negyedével. A híd a városi erődítmény egyik fontos része volt. Hasonlóan itt is háromszög alakú festmények díszítik a hidat, mely emléket állít a nagy pestisjárványnak. Sajnos az Oroszlános emlékművet épp renoválták, de így is mély nyomot tud hagyni a turistában. A 10 méter hosszú haldokló oroszlán emlékezik meg a Svájci Gárda elhunyt tagjairól. Luzern óvárosára a díszesre festett házak sokasága, szűk, hangulatos utcák jellemzőek. A belvárosban áll Svájc első nagy barokk temploma, a Jezsuita templom, mely lenyűgöző hangulatot áraszt belső terével és freskóival. Egy kis videóban láttam, hogy felvonóval fel lehet menni a Gutsch hotelhez, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra. Nehezen, de sikerült megtalálni a felvonót vagyis a liftet. Igen, lift, hisz kinézetre és funkcionálisan is úgy működött. A hotel körüli erdőben túrázásra is van lehetőség. Ez a hely a legjobb választás a turistaáradat elkerüléséhez. Sajnos a délután nagy része már az esőzésről szólt, így kevésbé volt élvezhető a városlátogatás. Persze a buszunk is késet visszafelé és a sofőr "szünetem van" bejelentése után azt hittük, hogy sose érünk vissza Bazelbe. De a késést simán behozta! Ha több napot töltöttök Luzernbe, mindenképpen túrázzatok a közeli Pilatus hegyen. Sajnos ez nekünk kimaradt, next time :)

Másnap újra országot váltottunk, most Németországba, Freiburg városa volt a cél. Ide is a flixbus járatát választottuk. Freiburg Németország egyik legdélibb városa. Egyes kerületei már érintik a Fekete-erdőt is. Mi csak lődörögni akartunk a városban, nem volt konkrét célunk. Persze a városi piac látogatása alap, ahol a helyi streetfood, a fincsi kolbászok megkóstolása kihagyhatatlan. A nevezetes épületek közül feltétlenül nézzük meg a Münstert, a városi székesegyházat. A 116 méter magas templom körül terül el a piac is. Freiburg óvárosába is városkapukon keresztül juthatunk el. Színes házak, hangulatos éttermek, kávézók teszik különlegessé. Az egyik városkapu mellől fel tudunk menni egy kilátóba, ahonnan pazar kilátás nyílik a városra. Tetszett, hogy a gyerekeknek sok hétvégi programot szerveznek. Ilyen volt például a kicsi ladikok készítése, majd azokkal való versenyzés a kialakított mini csatornán keresztül.

Utolsó napunkon még Bazelben csavarogtunk, majd irány a reptér.

Tartalmas napokat hagytunk magunk mögött. Pár nap alatt 3 ország vendégszeretetét élvezhettük. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a hármas határt, rengeteg lehetőséget, felfedezni valót ígér!

Üdv:Viki