Málta a Földközi-tenger kis szigetországa, mely tele van felfedezni váró természeti, történelmi értékekkel. Mondhatni az élő történelem elevenedik meg, nem is csoda, hogy 2018-ban Valletta lett Európa kultúrális fővárosa. Sok turista inkább nyáron keresi fel a szigetet, hisz a tengerpart csábít a pihenésre. De Málta több, mint egy strandolós övezet, az aktív kikapcsolódásra vágyók is megtalálják itt a számításukat.

Málta januárban? Teszitek is fel egyből a kérdést. Naná, igenis egy jó választás. Be kell vallanom, hogy több úticél szerepelt a januári listámon és nem Málta volt az elsődleges célpont. Folyamatos repjegy nézőbe voltam és igen olcsó repülőjegyre sikerült is szert tennem. Igazából a napfény, hogy kiléphessek a szürke téli napokból; a kirándulások; a természeti értékek csábítottak arra, hogy meglátogassam a lovagok szigetét. Nem szerepelt a bakancslistámon Málta, mégis 3 dolog volt, amit nagyon szerettem volna látni. Na jó, elárulom. -Comino Kék lagúnája, Popeye Village filmes díszlete és Marsaxlokk színes hajói. Ezeket sikerült is kipipálnom! :)

Nos, lássuk egy-egy nap teendőit. Sajnos kisebb betegséggel vágtam neki az útnak - lassan már hozzátartozik az utazási szokásaimhoz; aminek persze nem örülök. Mivel nyíregyházi lakos vagyok, így hajnal 1 órakkor már útra keltem, hogy a budapesti  reggel 6 órás gépet elérjem. Valószínű a fáradtság és a betegség hatására rosszul is lettem az odafele úton. A 2 órás utazásnak alig vártam, hogy vége legyen, hogy egy kis levegőhöz jussak. Jó volt a melegbe, a friss levegőre érkezni. A repülőtérről helyi buszjáratokkal könnyen el lehet jutni a sziget bármelyik részébe. Huha, közlekedés. Őszintén elég vegyes érzéseim vannak erről. A bal oldali közlekedést még hamar meg is szokja az ember. De a vezetési stílust?? Na, azt már kevésbé. A szűk, sikátorszerű utcákban, ahol azt hinné az ember, hogy egy irányú a forgalom, na ott bizony két irányú. Gyakran egymást súrolják a buszok, autók. Sokszor nem is értettem, hogy tudnak egy-egy kanyart bevenni. Itt buszvezetőnek lenni szerintem egy nagy kihívás, de végül is le a kalappal előttük. Nekem tuti nem menne a vezetés, úgyhogy nem is bánom, hogy nem béreltünk autót vagy robogót. A buszközlekedés amúgy nagyon olcsó. Különböző típusú jegyeket tudtok venni. Gondoljátok át a programokat és azok alapján válasszatok. A sofőrtől is tudtok jegyet venni (1,50 Eur), mely 2 óráig érvényes, úgyhogy bármelyikre át tudtok pattanni. Mi mindig kihasználtuk ezt a lehetőséget.

A repülőtérről Sliemába mentünk a szállásunkra. Persze korán érkeztünk, így csak a csomagjainkat raktuk le, na meg át is öltöztünk. A hírtetelen jött 17 fok, azért mégis csak melegnek számított az itthoni mínuszokhoz képest. Gyalog elindultunk a kikötőbe, ahonnan komppal átmentünk Vallettába, Málta fővárosába. Szűk utcácskák, szebbnél szebb mediterrán épületek; egymás hegyén-hátán fekvő lakóházak ez jellemzi a fővárost. A városban 7 templom található, melyek közül a leghíresebb a Szent János katedrális. A legkülönlegesebb a templom padlózata, 375, színes márványberakással készült sírlap borítja, amelyek alatt a lovagrend tagjai nyugszanak. A sírlapokat feliratok és címerek, valamint koponyák és csontvázak díszítik. Érdemes felkeresni még a miniszterelnök palotáját és a Barakka kerteket. Az Upper Barakka kertben minden nap délben és délután 4 órakkor ágyúlövést hallhatnak az arra járók. Ennek története 1560-ig nyúlik vissza, mikor a törökök ostromolták Máltát. Ennek emlékére szól az ágyúlövés. A brit gyarmati időkre emlékeztetnek minket a piros telefonfülkék illetve postaládák. A Repubblika utcán csak úgy hömpölyög a tömeg, ez Valletta fő utcája; a híresebb világmárkák, éttermek, kávézók váltják egymást.

Valletta körbesétálása után buszra szálltunk. Irány Marsaxlokk, halászvároska. Marsaxlokk látképe képeslapra illő. Színes kis halászbárkák ringatóznak a vízen, háttérben a lenyűgöző megalitikus templomok. Ez egy hamisíthatatlan halászvároska, a lakosság nagy része a halból él. Egyesek kifogják a tengerből, mások továbbadják (minden vasárnap hatalmas halpiac van a kikötőben) és vannak, akik feltálalják az éhes vendégeknek. Egy kis érdekesség: Ezeket a színes kis hajókat Luzzunak hívják. A hajók orrára 2 oldalt szemeket festettek. Állítólag ez szerencsét hoz, elhárítja a rosszat és jelzi az éberséget.

Maesaxlokk után már a szállásra vettük az irányt. Több, mint 1 órás út Vallettáig, majd onnan Sliemába. Nagyon hosszú, fárasztó nap után alig vártuk, hogy ágyba essünk.

Másnap reggeli után (a jó időnek köszönhetően) úgy döntöttünk, hogy Gozo szigetére kalandozunk. 1 órás buszozás után kiértünk a kikötőbe, ahonnan a kompok indulnak Gozo szigetére. Sok helyen olvastam, hogy csak visszafele lehet megváltani a return jegyünket a kompra. Na, ezt megcáfolnám, ugyanis mi már az itteni állomáson megvásároltuk. Kb. 15-20 perces hajózás után Gozo kompkikötőjébe értünk. Innen pedig kis hajóval mentünk át Comino szigetére, ahol a Kék lagúna ámulatba ejtő látványa fogadott. Hihetetlen szép, ha erre jártok ne hagyjátok ki!

1 óra múlva indult tovább a kicsi hajónk. Gozon a Ramla-Bayt kerestük fel. Gyönyörű, vöröshomokos part. Az egyik legszebb rész a szigeten. Pár óra csavargás után Gozo fővárosába Victoriaba mentünk. Csöndes város jó múzeumokkal és pompás kilátással szolgál. Top látnivaló a Citadella, a középkori városba kalauzol el bennünket. Gozo szigete sokkal csendesebb, békésebb, igazi "máltás" (ha fogalmazhatok így), kevesebb túrista, kevesebb rohanás, kapkodás. Victoria után irány a kikötő és a hazazötykölődés. Sikerült ezen a napon is jó későn hazaérni és beesni az ágyba.

3. napunkon sajnos az eső is megmutatta arcát, de szerencsére mindig a buszon voltunk, így nem áztunk el. Első állomásunk Mdina volt. Ez volt a johanniták korában a máltai nemesség fővárosa. Egy hídon keresztül jutunk el az oroszlánokkal szegélyezett Főkapuhoz. Keskeny utcák, szép homlokzatok, virágos színfoltok, templomok és paloták jellemzik. A karmelita kolostor mellett kiemelkedő a St. Paul Cathedral, ahol örök nyugalomra helyezték a nemeseket (színes márványberakásos sírlapok jelzik). Mdinában a színes ajtók sokszínűsége és az ajtókopogtatók tetszettek a legjobban. Érdemes a várfalra is felmenni, szép panoráma tárul elénk. És ha elfáradnánk konflisok hada várja a túristákat, hogy visszacsöppenjünk a múltba.

Mdina után egy kicsit megtréfált a buszközlekedés minket is, egy kicsit késve de elértünk a Dingli Cliffs elbűvölő sziklás partjaihoz. A tiszta természet és a friss tengeri szél érzését érezhettük. A sziklák kilométereken át 200 méter magasan emelkednek ki a meredek tengerből.

Erre a napra mást nem is terveztünk. Egy kis bevásárlás után, kicsit jutott idő a pihenésre is. Következő napunkon Popeye Village volt az egyetlen kötelező program. Ki ne emlékezne Popeye alakjára?! Az eredeti filmes díszletek között sétálhatunk. A téli csomag tartalmazza: egy képeslapot; egy féyképet, amit tetszőleges helyszínen készítenek rólunk; popcornt; az összes épületbe belépést és ilyenkor egy winter village is ki van alakítva, ahol a mikulásgyár relytelmeibe is bepillanthatunk.

 Az Anchor Bay gyönyörű kékségével rabul ejti az utazót. Délután még Sliemában kimentünk a kikötőbe, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik Valletta városára. Utolsó napunk már csak a hazautazásról szólt.

Összegezve picit, nagyon csodálatos helyekre jutottam el. Nem is gondolná az ember, hogy egy ilyen pici sziget mennyi csodát tartogat. Kikapcsolódásnak, kirándulásnak mindenkinek ajánlom. Viszont nem élnék itt, ezt a következtetést vontam le. A közlekedés, a túlzsúfoltság, az emberek viszonyulása nekem kicsit negatív volt. De döntse el mindenki, hogy miket tart fontosnak.

Üdv: Viki