Veronai városnézésem után indultam is az elsődleges célpontom, Sirmione felé. Sirmione, a Garda-tó partján lévő híres település, amely a víztükörbe nyúló félszigeten fekszik. Hozzá kell tennem, hogy a Garda-tó az Alpok egyik legszebb fekvésű tava. Sirmione az egyik legfelkapottabb üdülőhely Olaszországban. A félsziget tulajdonképpen egy 4 km hosszú és 120 m széles nyúlvány, ahol egyetlen nagy sugárút van az óvároson kívül.

De álljunk meg egy pillanatra. Hogyan is jutottam el a szállásomra, Sirmionéban?! Elég kalandosra sikeredett, hisz a vasútállomásról leszállva egyszerűen nem találtam a buszmegállót, ahol fel kellett volna szállnom, hogy eljussak Sirmione központjába, a Colombare negyedbe. 2 buszmegálló volt az út egyik- másik oldalán, de egy tábla se jelezte a számát az én buszomnak. Persze kisebb sétálásba fogtam, de ahogy távolodtam csak a kertes házak sokaságában találtam magam. A térkép pedig a vasútállomásnál jelezte, hogy bizony ott van a megálló, úgyhogy visszatértem. A buszok elég ritkán jártak, és egy-két ember lézengett csak a megállók körül. Úgy döntöttem, hogy megkérdezek 2 diáklányt, hogy tudnának e nekem segíteni. Sajnos nem igazán tudtak angolul, így a mininális olasz nyelvtudásom és az angol keverék mellett, a telefonomon a térkép mutatásával megértettük egymást, de kiderült, hogy ők nem ismerik ezt a jelzésű buszt. De az egyik lány a Colombare negyedbe megy, kövessem őt nyugodtan, szólni fog, hogy mikor jön a busz. Egy picit kifújtam magamat, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy egyáltalán hol szállok le, valami utcanevet, vagy buszmegálló nevet mondjon nekem, hogy utána úgy nézzem a térképet, hogy eljussak a szállásomra. Közbe megjött a busz és felpattantunk, de szegény lány nem tudott angolul kommunikálni velem. Még az apukáját is felhívta telefonon, hogy megkérdezze, hogy hol találom a szállásomat. Leszálltunk a Colombare negyedben és kérte, hogy várjam meg az apukáját, ő hátha tudja. Apuka nagyon aranyos volt, gyors bemutatkozás után én voltam a "Bella", akinek készségesen próbált olaszul segíteni. A telefonom kemény 4% -on volt már, ahol a térképet próbáltam mutogatni, bár elég esélytelennek tűnt, hogy valahogy odajussak. Egy megoldás volt, mondták, hogy szálljak be a kocsiba, van egy sejtésük, hogy merre lehet. Kb. 5 perces útra, megtaláltuk az én utcámat, ahol a helyiket is megkérdezték, hogy itt lesz e a szállásom. Az utca végén meg is találtuk. Nagyon aranyosak voltak, hogy így próbáltak segíteni nekem. A mai napig hálás vagyok érte. :) A szállásom is nagyon kis tipp-topp volt, a házigazda nő is nagyon kedves és segítőkész. Gyors átöltözés után elindultam végre Sirmione felfedezésére.

 A Colombare negyedben számos luxus szállodát és éttermet találunk, a helyiek gyönyörű kertes házai mellett, amelyeknek saját kikötőjük is van. Egyetlen buszjárat van, ami elvisz az óváros legjellegzetesebb pontjáig, a Scaligeri-kastélyig. Persze, mintha nem gyalogoltam volna még eleget, én továbbra is a séta mellett maradtam. A kastélyt 1259-ben építette Mastino I della Scala. A kastély jellegzetes csipkés oromzattal rendelkezik, inkább hasonlít egy erődítményhez. A kastély 31 m- es tornyából gyönyörű kilátás nyílik a városra. Autóval nem mehetünk be a belvárosba, hisz az utcák túl keskenyek, így a városkapu előtt kell leparkolnia mindenkinek. Az óvárosban egymás hegyén-hátán apró boltok, fagyizók, kávézók és éttermek találhatók. Ez a rész mindig turistákkal tele van, a szűk kis utcákon nehezen lehet haladni. A kastélytól távolodva viszont megszabadulunk a tömegtől, és hangulatos vízparti teraszokban, strandokban, olajfákban gyönyörködhetünk. A félsziget csücskében találjuk a város másik nevezetességét, Catallus villáját, illetve annak romait, a híres Catallus barlangját. Catallus római kori költő volt, aki ódákat zengett Sirmione szépségéről. Verseiben utal arra, hogy Sirmionéban volt az otthona, de még sincs rá bizonyíték, hogy ez valójában az ő villája volt. A város a Római Birodalom korában is jelentős volt, hisz Konstantin császár idején fürdőpalota épült itt. Rengeteg látogató utazik ide termálvizes vagy a tóból eredő forrásból kénes vizes kezelésre. Motorcsónakos kísérővel meg is nézhetjük a tóból feltörő kénes buborékokat. Ha időnk engedi egy sétahajókázás rabul tudja ejteni a szívünket. Ha pedig szórakozásra vágynánk, akkor vegyük az irányt Peschiera del Garda felé, hisz annak közelében találhatjuk a Gardaland vidámparkot, ami a Disneylandhez hasonlít.

Azt hiszem ez a születésnapom is emlékezetesre sikeredett, emlékeben gazdag lett. Esti bulizás helyett már csak arra vágytam, hogy bedőlhessek az ágyamba.

Másnap korán indultam busszal Bresciába, hisz onnan tudtam hamar eljutni, illetve útba esett Bergamo és a repülőtér. Bresciaban pár órát töltöttem, úgyhogy csak a belvárosról tudok nektek beszámolni. Brescia Milánó után Lombardia második legnagyobb városa, mégis turistáktól mentes. A város gazdag múltját tükrözi egy-egy remek építészeti emlék vagy múzeumkomplexum. A busz és -vasútállomásról pár perces séta után a belvárosban találhatjuk magunkat. Megjegyzem, a vasútállomás előtt fegyveres katonák keveredtek a hajléktalanok sokaságával. A városi élet és a legtöbb nevezetesség a három, egymás mellett található tér körül csoportosul. A terek közül a Dóm tér (VI. Pál Pápa tér) a legnagyobb, melyet a Duomo Nuovo patinás zöld kupolája már messziről jelez. Az Új Székesegyház mellett a Rotonda (Régi dóm) szinte eltörpül. Ez az egyik legjelentősebb kerek alakú római kori templom Itáliában. Benne található Berardo Maggi püspök gazdagon díszített veronai vörös márvány szarkofágja. A Duomo Nuovo másik oldalán látjuk a Broletto épületét. Középkori városháza volt, amely ma is a városi hivatal székhelye.

A másik híres tér a Piazza della Loggia, mely a velencei stílusú, gazdagon díszített palotáról, a Palazzo della Loggiaról kapta a nevét. A palota ma Brescia városi tanácsának ad otthont. A palotával szemben találjuk, a tér keleti oldalán az 1540-1550 között épített óratornyot, mely a velencei Szent Márk Székesegyház harangtornyának hasonmása. Az óratorony nevezetessége, az 1544-ben készült csillagászati óra, melyen két bronzból készült figura üt egészet. Nem csak az időt mutatja, hanem a holdfázisokat és az állati jegyeket is nyomon követhetük.

A harmadik híres tér 50 m-re található, a Piazza della Victoria. Az L alakú teren az olasz racionalizmus építészeti stílus elemeit látjuk. A téren álló 13 emeletes, vöröstéglás toronyházat tartják Olaszország első felhőkarcolójának. A tér másik nevezetessége a kétszínű márvány homlokzatú Főposta épülete.

Nekem ennyi fért az időmbe, de ha tehetitek Broletto melett haladó Múzeumok útja (Via dei Musei) a Forumra, vagyis a római kori főtérre vezet. Ma is itt állnak Vespasianus császár által emeltetett Capitoliumi templom hatalmas oszlopai. A templom romjai mellett van a nemrég feltárt Római Színház is. A feltárt régészeti leleteket a Szent Júlia Városi Múzeumban (Museo di Santa Giulia) állították ki. A múzeumban szobrok, freskók, középkori sírok láthatók. A legjelentősebb római kori leletet is itt találjuk, a szárnyas Victoria istennő életnagyságú bronzszobrát. A fórum fölé tornyosul a 14. században épült Visconti vár. Benne a Fegyvertöréneti és a Risorgimento Múzeummal.

Üdv: Viki