Következő napomon elhagytam Montenegrót és Horvátország felé vettem az irányt. És merre? Szerintem az egyik legismertebb, legtöbb turistát vonzó város felé vagyis Dubrovnikba.

A határátlépés sem volt épp egyszerű. 3-szor állítottak meg minket; különböző típusú ellenőrzésekkel. A migrációs válság óta sokkal nagyobbak az intézkedések.

Mégis a nagyobb problémát számomra a telefonom okozta. Ugyanis nem működött a térkép funkcióm. :( Bármit csináltam, nem akart működni. Még jó, hogy van az embernek olyan barátai, akik értenek hozzá és azonnal is segítenek. Köszi Skacok! ;) Mire Dubrovnikba értem már tökéletesen működött, mégis meggyűlt a bajom a GPS-el. Elvileg a buszállomástól közel volt a szállásom, mégis állandóan zsákutcába kerültem a dimbes-dombos, hegyes területen. Elég sok időt veszítettem ezzel a kis "kalandozással"; de szerencsére, amit elterveztem azt sikerült is véghez vinnem. Nos, lássuk ezt a csodás várost.

"Ha látni akarod a földi paradicsomot, gyere el Dubrovnikba" - George Bernard Shaw (Nobel -díjas ír drámaíró) szavait idézve valóban így érezhetjük magunkat Dubrovnikban. Van itt bőven látnivaló, ami elbűvöli a látogatót - régi kőépületek, történelmi és művészi alkotások, pazar kilátás, azúrkék tenger. Nemcsoda, hogy az én bakancslistámra is felkerült Dubrovnik.

Két dolgot szerettem volna, de azt nagyon. Az egyik a várfal körbesétálása. A világ egyik leglátványosabb, legszebb falaiként számon tartott falak a város fő nevezetességei közé tartozik. Az UNESCO -világörökség részét képező óvárosnak 2 főbejárata van, a Pile és a Plocai kapu, ahonnan könnyedén felmehetünk a várfalakra. Az első falak a város védelmére épültek a 9. században. A 2 km hosszú és 25 m magas falat érdemes körbejárni, a tornyokból csodás kilátás nyílik az óvárosra, a gyönyörű tengerre. Láthatjuk a szomszédos Lokrum erdős szigetet, amelyet tölgyesek, fenyvesek, olajfák borítanak. A turisták egyik kedvelt helyére az óvárosból 10 percenként kompjárat biztosítja az átjárást. A várfalon sétálva pici betekintést is nyerhetünk az ottani lakosok életébe. Hol egy baráti vacsorázást látunk, hol ruhákat terítenek ki a kötelekre, hol pedig egy iskola tornapályáján kosaraznak.

A másik dolog, ami szerintem az egész kirándulásom egyik fénypontja volt, az pedig nem más, mint az Srd-hegy, ahonnan szó szerint lélegzetelállító kilátás nyílik a városra. Felvonóval pár perc alatt könnyedén feljuthatunk. Viszont nincs egyértelmű jelmagyarázat, hogy hol találjuk a felvonót. Érdemes másokat is megkérdezni! Én egy kínai leányzóval ismerkedtem meg és együtt vártuk a naplementét. Csodás volt!

Hogy mi vár még ránk Dubrovnikban? Végighaladhatunk a világ egyik legszebb utcáján, a Stradunon. Olyan, mintha visszacsöppennénk a múltba, miközben kávézók, butikok, üzletek sora vesz körbe. Felkereshetjük a Rektori palotát, mely ma Kultúrtörténeti Múzeumként funkcionál; a Szűz Mária Katedrálist vagy a jelképes Onofrio-kutat. Ha strandolni vágyunk, akkor gyönyörű, igaz kavicsos strandok biztosítják a pihenést. Trónok harca rajongók figyelem! Különböző túrákat indítanak, hisz itt forgattak több epizódot is; fő látványosságok közé tartozik a középkori bencés apátság is.

Következő napomon újra országot váltottam, Bosznia-Hercegovina felé vettem az irányt. Mindenkinek talán az első gondolatai a "forrongó félszigetre" asszociálódnak. Az etnikai, vallási különbségek véres etnikai tisztogatásokba torkoltak, rengeteg embert mészároltak le tekintet nélkül. A lakosság nem felejtette el, hogy mi történt, több, mint 20 éve. A város (Szarajevó) falain golyók nyomai, feliratok, graffitik utalnak erre az időszakra. Ma minden békés, nyugalomban élnek egymás mellett a különböző vallások (muszlim, ortodox, katolikus) és nemzetek (bosnyák, szerb, horvát).

Mostarban és Szarajevóban sikerült eltöltenem egy-egy napot.

Csontváry híres festménye lebegett előttem, amikor a mostari utazásomat terveztem. A Stari Grad vagyis az Öreg híd valóban olyan, mint a festményen. Igaz a hidat a szerb-bosnyák háború alatt lerombolták, de nemzetközi összefogással újjá épült, 2004-re lett kész. Ezt követő évben az UNESCO-világörökség részévé nyilvánították. A hidat a Neretva-partról illetve a szemben lévő másik hídról lehet a legjobban megtekinteni. Ami nem tetszett, hogy a turisták örvendeztetésére, helyi fiatal srácok időnként leugranak a hídról a hideg Neretva vizébe. Igaz, hogy látványos az ugrás (én is szemtanúja voltam egynek), mégis 15-30 percet képesek a hídon várni a fiatalok, hogy a turistáktól pénzt "kicsalva", biztatva, vessék magukat le a mélybe. Azért nem rontotta el a szülinapomat ez a gyönyörű híd látványa. :) A híres bazárt az Öreg híd köti össze. Vegyetek fel kényelmes cipőt, hisz macskaköves, csúszós út vezet végig a bazáron. A bazársoron egymást érik az éttermek, kávézók, fagylaltozók. Érdemes tradicionális ételeket fogyasztani, hiszen nagyon olcsók és finomak. Igazi török hangulat uralkodik, mindenhol fa asztalok és székek, puha szőnyegek, ülőpárnák sokszínűsége csábít minket. Ha tehetitek mindenképpen kóstoljátok meg a török kávét, amit tradicionális módon, gyönyörű kávés készletből tudjátok elfogyasztani. A hídon és a bazársoron kívül is érdemes sétálgatni a városban, különböző stílusú épületekkel, mecsetekkel találkozhatunk.

Mostarból Szarajevóba busszal utaztam át, már itt éreztem az etnikai keveredést. Első meglepetésként értek a 4 sávos autóutak, ahol haladtunk, miközben egy-egy régi típusú villamos suhant el mellettünk. Megjegyzem tömve. Annyit tudtam, hogy a buszvégállomáson az egyik trafiknál vegyek vonaljegyet. De hogy merre is van az arra? Jó szokásomhoz híven megindultam, kerestem a villamost. Pár perc séta után ki is értem a forgalmas főútra. Ni-ni, jön a villamos. Így pattantam fel én is a sárga 3-as villamosra. A 3-as elzötyög a legszebb monarchiabeli épületek mellett és tesz egy kört az óváros körül. Hamar rátaláltam a Bascarsija (óváros) negyed kis macskaköves utcáira és a Galamb térre, aminek a neve magáért beszél. Hogy honnan jön ez a sok galamb?!.... Bármerre nézünk mindenhonnan minaretek magasodnak az égbe, az alattuk lévő dzsámikban vagy mecsetekben vallási szertartások zajlanak. A müezzin imára hívó éneke hallatszik folyamatosan. Akár a kíváncsi turista is csendben szemlélheti ezt az áhítatot, ha a cipőjét leveszi és a mecset sarkában megáll. Kiemelkedő vallási helyszín a Gázi Huszrev bég hatalmas mecsete valamint a százéves Császárdszámi. Kint szent kutak, mosakodók vannak elhelyezve, ahol a hívők megmoshatják kezüket, lábukat. A mecsetek mellett az óvárosban rengeteg büfé, étterem, kávézó, teázó található. A Mostarban található bazárhoz hasonlóan itt is török stílusú vendéglátóhelyek vannak, perzsa motívumokkal díszített puha párnák és szőnyegek, pici asztalok várják mind a helyieket, mind a turistákat. Gyorsan be lehet itt kapni valami finomat- hússal, túróval vagy sajttal töltött bureket, csevapot, amit kajmakkal vagy pita szerű lepénykenyérrel kínálnak.

Az óvárostól távolabb találjuk a kéttornyú Jézus szíve templomot, ahol a katolikusok gyakorolják vallásukat. Az ortodoxok templomai közül kiemelkedő a Szűzanya templom. A zsidó hívők száma már igen alacsony, az Askenázi zsinagóga méltóan jelzi jelenlétüket.

Szarajevót járva szembetűnnek a társadalmi különbségek, az ócska bérházak mellett fényűző villák. Amikor mentem ki a reptérre az egyik busszal (nincs közvetlen reptéri járat, így is sokat gyalogoltam még...) mintha tényleg a múltba csöppennék vissza. A buszt is csak a Szentlélek tartotta egybe, és azok a panel tömbök, romos épületek, golyók nyomai a falakon... Egyszerre kelt az emberben borzalmat, illetve azt a tudatot erősíti, hogy meg kell becsülnünk azt, amink van. A gazdagokat és a szegényeket csupán a közös hit köti össze itt. A ruházatuk is vegyes: a nyugati divat szerint öltözködő asszonyok mellett ott vannak a sötét, földig érő burkát viselő nők, vannak akik csak egy színes kendőt kötnek a fejükre. A férfiak öltözködése már egyforma, nyugati stílus dominál.

Szerintem nagyon jól sikerült ez a szülinapi túra. Nem bántam meg, hogy a Balkánt választottam. Nagyon sok szép hely van még, amit a Balkán többi országában is szeretnék felfedezni. Remélem sikerül majd! ;)

Üdv: Viki