Bor, mámor, szerelem! Valóban így lehetne összefoglalni Ciprus értékeit? Mindenki maga döntse el, de egy biztos; Aphrodité szülőhelye mindenkit magával tud ragadni.

És akkor itt jegyezném meg, hogy Ciprus nem szerepelt a bakancslistámon, sőt születésnapomat is máshol terveztem el; de egy felidegesített pillanatomban (munkahely), már a megnyugvást csak a lefoglalt repülőjegyek tudták jelenteni. :) Aki ismer, az tudja, hogy néha vakmerő vagyok és előbb cselekszek, mint ahogy gondolkodnék; úgyhogy ez a döntésem sok embert nem lepett meg. Persze az is közrejátszik, hogy megint egy szuper vételű repjegyre sikerült szert tennem. Talán a 2. vagy a 3. Debrecenből induló Wizzair járatára 6.000 Ft-ért sikerült return jegyet váltanom. Ezt most muszály volt leírnom, mert újra szembesültem néhány irigy ember megjegyzésével. Bocsika...

Még egy dolgot jegyeznék meg, mielőtt rátérnék Ciprusra. Ez az első olyan utazásom, amire tényleg, de tényleg nem készültem. Egy repülőjeggyel és indulás előtt kb. 1 héttel már szobatulajdonosként vágtam neki a szülinapi túrámnak. Persze tudtam pár dolgot pl. baloldali közlekedés, időeltolódás, vigyek átalakítót a konnektorhoz és még sorolhatnám. De ezek mind eltörpültek a családi problémák, a lakásfelújítás és egyebek között. Csak egy kis én idő (me time) volt a cél. Na, de nem sztorizgatok többet, jöjjön ez a gyönyörű szigetország!

Larnaka repterére érkeztem a reggeli órákban. Az első dolog, amibe beleesik az ember az az iratok ellenőrzése. Ne lepődj meg, hogy rengeteg automata várja az utasokat. Az útlevél mellett a személyi igazolvány is megteszi a belépést, hisz kulturális és politikai szempontból Európa része Ciprus (míg földrajti szempontból Ázsiához tartozik). Nos az automatáknál be kell szekennelni az iratodat, majd készít rólad egy fényképet és egy kis fecnin már minden adatod szerepel. Nekem meggyűlt a bajom a szkenneléssel, mivel elfelejtettem kivenni a tokból az útlevelet. :) Ezek után lehet menni a passport controlhoz, ahol elveszik a kis papírt. A reptérről a 425 -ös busz visz be Larnaka központjába, a Foinikoudes sétányra. Ez egy nagyon hosszú sétány, ahol hotelek és éttermek hada sorakozik a pálmafák árnyéka alatt. Mivel a szállásomat csak délben foglalhattam el, így jutott egy kis idő a csavargásra is. Már a repülőtéren feltűnt egy nagyon jópofa dolog, az "elnöki taxi". Cipruson a taxik túlnyomó része egy hosszított, nagy limuzin, általában Mercedes-Benz. Larnaka csendes kis tengerparti település Ciprus  délkeleti partján. Tengerparti részeit nem mondanám 5 * -osnak (ha csak a fürdés a cél), viszont tökéletes kiindulópont a sziget végtelen lehetőségeinek felfedezéséhez. Meg kell említenem, hogy a repülőtér mellett fekszik a Sós-tó, amely híres a vízben pihenő flamingókról (én egyet se láttam). A tó partján található a Hala Sultan Tekke-mecset, mely a muszlinok egyik legfontosabb zarándokhelye. A város főterén található a Szent Lázár ortodox templom, mely a IX. században épült. Itt élt a város védőszentje, korábbi püspöke, Szent Lázár, akinek testét itt temették el. A mondás szerint, ha valaki fájó testrészét berakja a koporsóba, az meggyógyul. Tipp: hatalmas tömeg kíváncsi a templomra; érkezzetek időben (tartanak ebédszünetet is).

A belváros tele van szűk, kis sikátoros résszel, kiülős pubbokkal, streetarttal és színes zsalus kis ablakokkal, ajtókkal. Ami az egész városban feltűnt az a hihetetlenül nagy tisztaság; még a tengerparti részeken is folyamatosan gyűjtik a szemetet az önkéntesek.

Mint, ahogy írtam korábban kíváló kiinduló pont Larnaka a környék felfedezéséhez, így én is itt találtam szállást. Marina és Tom családias környezetben, szobákat ad ki a központi sétánytól nem messze. Nagyon aranyos, kedves, segítőkész emberek, akiket bármikor zaklathatod a problémáiddal. Marina saját maga készíti a reggelit. Egy tipikus angol reggelire kell gondolni, ami számomra egy óriás adagot jelentett. Minden reggel megkérdezték, hogy dehát csak ennyit eszek? Nem ízlik? Mondom nézzetek rám; én tényleg keveset tudok csak enni. Megkértem őket, hogy kisebb adaggal készüljenek, de ez sose jött össze.

Másnap csodás időnk volt, így nem volt kérdés, hogy Ayia Napara és Nissi Beachre buszozok át. A reggeli mindig 9 órától volt, így számomra mindig kicsit későn indult a nap. A 11 órási buszhoz mentem ki, ahol már rengeteg magyar túrista várakozott. A repülőn mellettem ült apukába és családjába botlottam, akikkel azonnal megtaláltam a közös hangnemet. Végig beszéltük az utat, de ők Nissi Beachen leszálltak; én tovább robogtam a Love bridge felé. Viszont a buszvezető Ayia Napa központjában mindenkit leszállított, hogy oda már nem megy busz. A sok magyar fiatal nem volt olyan bevállalós, mint én; így egyedül vágtam neki a kb. 30 perces gyaloglásnak, túristáskodásnak. Őszintén kár lett volna kihagyni ezt a csodálatos látványt. Ayia Napat így tudnám jellemezni: kristálytiszta víz, csodálatos strandok, homokos partok-legismertebb a Nissi Beach, sziklás öblök váltakozása. Az egykori halászfaluból igazi turista- és buliközpont lett, ahol szinte pezseg az élet. Itt találhatók Ciprus legnépszerűbb és legnagyobb szórakozóhelyei. A gyermekeknek is akad itt program bőven. Imádni fogják az új Tengeri Múzeumot és a Vidámparkot egyaránt. Születésnapomat a Nissi Beachen töltöttem; ennél szebb helyet el se tudtam volna képzelni (bár ugye nem ezt terveztem el :) ).

A másnapi programon kicsit vaciláltam, hogy Nicosiát vagy Limassolt válasszam e. De nem bántam meg, hogy Nicosia lett a program. Nicosia a világ utolsó megosztott fővárosa, amit a szigethez hasonlóan ketté oszt a déli; szabad görögök illetve az északi törökök lakta részeket elválasztó zöld vonal. (1974-es török invázió óta megosztott). Már reggel a kis családom üzent, hogy melyik busszal jönnek; így az egész napot együtt töltöttük Nicosiában. Igaz azért utaztam el, hogy picit egyedül legyek, de jól esett ilyen aranyos, közvetlen, hasonló gondolkodású emberek társoságában tölteni a napot. Köszönöm Nektek! :) A Lidra street vezet át a görög oldalról a török részre. Mind a két oldalon útlevél ellenőrzés van. De még mielőtt a határ felé vettük volna az irányt, felmentünk a Shacolas Towerbe, ahonnan láthatjuk a megosztott várost. A törökök lakta részen számos mecset tornyai bukkantak elő a házak közül, sőt a hegyoldalban egy török zászló festménye rajzolódik ki. Sajnos elég borús idő volt, így a fényképeken nem igazán adja vissza a látványt.

A határon átérve igazi török bazárba csöppentünk; nem volt kérdés, hogy a lányok elszabadulnak egy-két boltban. A modern Nicosia varázsát elsősorban a régi városrészben fellelhető labirintusszerű sikátorok és elegáns udvarházak adják. Az utcák házain sok esetben megfigyelhető az ún. kiosk, mely a kiálló erkélyen lévő ablakot jelenti. Ezeknek az volt a feladatuk, hogy a nőknek betekintést engedjen az utcán folyó életbe. Nekem legjobban a Büyük Han karavánszeráj tetszett, ami igazi középkori hangulatot áraszt. A karavánszerájok a kereskedelmi útvonalak egykori hoteljeiként és piactérként szolgáltak. 68 szoba található 2 szinten. A földszinti részen hangulatos kávézók és éttermek találhatók. A felső szinten ma is kis iparosok dolgoznak (bőrműves, ékszerész...) és árulják portékáikat. Jártunk helyi piacon és fűszerboltban; kóstoltunk különböző magvakat és aszalványokat (a pisztácia igazán fincsi volt). Bementünk a csodálatos Ayia Sophia Katedrálisba, ami egy "gótikus mecset" (katolikusok kezdték az építését a templomnak).

Persze a helyi streetfoodnak, vendéglőnek sem tudtunk nemet mondani. A különböző török ételek (kebap, döner, köfte..) közül kóstoltunk. Jegyezném meg, hogy itt is hatalmas adagok vannak. Magának a pitának, amit ott sütnek, ízlett az íze a legjobban. Az étkezésünket egyedül a macskák (a helyi legények) zavárták meg. Nem kellemes 4 óriás, elhízott, ételért kuncsorgó macskák társaságában ülni az asztalnál. Engem kifejezetten zavart, hisz így se vagyok macska barát.

Amit Nicosia - Lefcosiaról mondanék, az az, hogy itt érezhető a legjobban észak és dél közötti ellentét. Észak Nicosiaban az ázsiai kavalkád, piacok, lepusztultság tárul elénk. Addig Dél Nicosiaban jól öltözött emberek, világmárkás üzletek és uniós normák uralkodnak. Még is az volt az érzésem, hogy mindenki tiszteletbe tartja a másikat; békességben élnek. És ha már bazár, akkor sikerült egy újabb cipőt beszereznem (elég vicces története van ennek is) és egy táskát is. Szóval Boldog Születésnapot Viki! :)

Még a ciprusi konyháról ejtenék pár szót. Kölönleges, egészséges és nem terheli meg a szervezetet. Az ételek mediterrán jellegűek, azonban ízesítésnek a közel-keleti konyha fűszereit használják. A brit gyarmati évekből még mindig megmaradt  a bőséges angol reggeli. Feltétlenül érdemes megkóstolni a mezét. A meze sok kis adag ételből álló nagy ételegyüttes: mártások, saláták, sajtok, húsok. Létezik húsmeze és halmeze is. Továbbá a grillezet halloumi sajtot, a mousakát (darált hússal tölött tészta), a souvlakit (nálunk a rablóhúsnak felel meg); édességek közül pedig a kedvencem a baklava.

Összegezve nagyon-nagyon tetszett Ciprus. Bármikor visszamennék, szívesen felfedezném a sziget másik oldalát is. A jó idő, a gyönyörű tájak, a csillogó tenger segített abban, hogy kicsit kikapcsoljak. Egy biztos, egy erősebb Viki tért haza. :)

Üdv: Viki