Szlovákiába való utazásom tényleg spontán jött. Indulás előtt 3 nappal döntöttem el és foglaltam le mindent. És miért pont a szomszédos országra esett a választásom? Talán mert közel van, mégis egy kicsit kiszakadhatok az itthoni közegből és a problémáim elől; és elég jó vételre tettem szert.

Ki ismeri vagy utazott már a MÁV nemzetközi járataival?! Megjegyzem, ez nem a reklám ideje, mégis vannak kedvező útjaik. Kb. 3 éve voltam velük Prágába, de azóta feledésbe merült a vonatozás gondolata, hisz a repülőt részesítem előnybe. Most mégis egy Tátrai kiránduló jegy mellett döntöttem. Ez a vonatjegy 4 napig vonathoz kötöttség nélkül érvényes Budapest-Miskolc-Kassa-Poprád-Csorba útvonalon oda-vissza utazásra. Sőt a jegy korlátlan utazást biztosít a tátrai villamos vonalain Poprád (Poprad-Tatry)- Tátrafüred (Stary Smokovec)- Csorba-tó (Strebeské Pleso) és Tátrafüred- Tátralomnic (Tatranska Lomnica) között. Valamint igénybe vehetjük a fogaskerekű vasútat is Csorba (Strba) és Csorba-tó között. Bár érdekes, de a jegy megvételekor valahogy én többet tudtam, mint a pénztáros, aki a tudatlanságával és mogorva stílusával még jobban ösztönzött a jegy megvásárlására. Erre a vonatra, ahogy az előbb említettem, Miskolcon is fel lehet szállni és mivel hozzám közelebb van, mint Budapest, éltem a lehetőséggel, dacolva a hajnali korán keléssel.

Az én célállomásom Poprád és környéke volt. Fél 9-kor induló vonatom persze késett, több mint 10 percet, így esélytelennek tűnt, hogy elérjem Kassán a csatlakozásomat. Meglepetésemre még bent állt a vonat, gyors információ a kallertől, majd gyorsan felpattantam. 2 perc és már robogtam Poprád felé. Megjegyzem fülkés vonat, ráadásul középre sikerült beülnöm. Levegő nem volt, úgy éreztem magam, mintha megfulladnék. Eszembe jutott, hogy milyen lehet, ha az ember leszáll Kínában és csak a szmogot szívja be. Valahogy azonosultam a helyzettel. Több, mint 1 óra múlva végre sikerült leszállnom. Már az állomásról látszik a Magas-Tátra havas csúcsa, gyönyörű látvány.

Az állomásról elindulva a szállásom vadászatába kezdtem. Egy kicsit nehézkes volt, de végül megtaláltam. Egy kertvárosi övezetben lévő háznak a felső szintjét kaptam meg. Alul a helyiek élték a mindennapjaikat, míg én, a szuper kis szint tulajdonosaként szabadon mászkálhattam. Gyors kajálás és átöltözés után, gondoltam megnézem a belvárost és környékét. Érdekes volt, hogy a sínek alatti alagútban (amit kamerával is figyelnek), különböző kiállításokkal, idézetekkel és adományokkal- ruhát és élelmiszert helyeznek el a rászorulóknak- találkozik az ember. A belvárosban a tisztaságra lettem figyelmes illetve a kerékpárutak tetszettek meg. Zöld csíkkal és nyilakkal szelik át a belvárost. Nem sok látnivalóval szembesül a turista. A Szent Egyed- tér körül főleg barokk és klasszicista házakat figyelhetünk meg. A város domináns épülete a 13. századból való Szent Egyed templom. Másik érdekessége a Tátraalji Múzeum, mely gyűjteményeinek segítségével segít megismerni a tátraaljai régiókat.

Délutánomat csak a pihenésnek szenteltem. Poprád egy hatalmas Aquacity- vel rendelkezik. Persze, hogy nekem is ki kellett próbálnom. :) A rendkívül modern és tiszta élményfürdőben kicsik és nagyok egyaránt kikapcsolódhatnak. Ráadásul páratlan élmény a hófödte, csipkés tátrai hegyek látványa. Az eredetileg 50 fokos termálvizet UV fény segítségével fertőtlenítik és csak kevés klórt használnak. A gyógyvíz kitűnő hatással van a mozgásszervi panaszokra, légzőszervi megbetegedésekre, javítja a vérkeringést és nyugtatólag hat az idegrendszerre is. A külső termálmedencék egész évben nyitva vannak, melyek pezsgőfürdős, masszírozós elemekkel gazdagon el vannak látva. A maja piramis, a csúszdapark jellegzetes része, amely nemcsak a kicsiknek ,hanem a nagyoknak is hamar válik a kedvencévé gyors és kanyargós csúszdáival. A benti gyerekvilágban egy hatalmas kalózhajó és pihenő sarok helyezkedik el. Az 50 m-es sportuszodája a lelátóval együtt a sportosabb fürdőzők igényeit is kielégíti. Wellness és spa részlege számos különböző szaunával, gőzfürdővel, inhalálós kabinnal, jacuzzival felszerelt. Akik szeretnének egy koktélt elszürcsölni a medencében, azokat a Blue Diamond elnevezésű medence várja medencebárjával. Nekem a Blue Sapphire medencéi tetszettek a legjobban, ahol különböző élményelemek között választhatunk. Ebben a részben minden este fél 9-kor kezdődik az Európa szerte híres lézer show 3D hologramokkal és hangjátékokkal megspékelve. Azt hiszem kellemes elfáradtam a relaxáció közepette. :)

Következő napom a túrázásról szólt. A TEZ nevű vasút (inkább mondhatnám villamosnak) visz fel bennünket a Tátra különböző állomásaira. Rengeteg turista veszi igénybe, továbbá iskolás gyerekek csoportjaival van tele a vonat. Eszembe juttatta a régi osztálykirándulásaink, hiszen mindig mi is túrázni indultunk. Vicces volt, hogy mindenki velem próbált kommunikálni, pedig nem beszélek szlovákul, néha már csak illedelmesen bólogattam és mosolyogtam rájuk. Aztán a gyerekekkel sikerült egy plüss játék csatába is belekapcsolódnom. Aranyosak voltak. :) Első állomásom a Csorba-tó és környéke volt. Körbejártam a tavat, kiváló túraútvonalai vannak, és persze a hegyi levegő. Pazar látványa mindenkit el tud varázsolni.

Következő állomásom Tátralomnic volt, erről a vonatról át kellett szállni egy másik vonatra Tátrafüreden. Tátralomnic Szlovákia legmagasabban fekvő síterepe. Sikeresen "beneveztem" egy c kategóriás túraútvonalra, mert persze Viki mindent le akar rövidíteni és tudja, hogy merre jár. De ez most nem úgy jött össze. Szerintem rekordot döntöttem az idővel, ráadásképpen eléggé kihalt volt minden. Az erdőben láttam rókát, sőt még egy kígyó is áthaladt előttem az úton. Nem szeretem a csúszómászókat, így jobban szedtem a lábamat is. A kis kitérőm után próbáltam megtalálni a felvonót (lanovka), de egyre jobban sötétedett felettem az égbolt és már a dörgésekre is figyelmes lettem. Ahogy felértem, a pazar látvány mellett csak a csalódottság tört le, ugyanis az időjárási előjelzések miatt leállították a felvonót. Nem értettem, hogy az egyik oldalról hét ágra süt a nap, a másikon pedig borult helyzet, de mégse mehetek. Vártam picit, hátha javul a helyzet, de tévedtem. Villámlások és dörgések közepette hazafelé vettem az irányt. Jól is tettem, hisz engem már csak Poprádon ért utol a vihar. Ha Tátralomnicon jártok, és az idő is kegyes hozzátok, akkor ne hagyjátok ki a felvonós túrát illetve a Tatrabob-ot. Összesen 482 m hosszan húzódik, valamint 203 m magas. Az indulás 895 m tengerszint feletti magasságból történik. A sok iskolás nem hiába iparkodott a pálya felé. Persze a sízők szerelmesei érdekességként megtekinthetik a Símúzeumot is. Bár ők inkább a sportnak szenteli az idejüket.

Utolsó napomon Kassa felé vettem az irányt. Kassa az ország második legnagyobb városa. A magyar kultúra és történelem erősen jelen van a belvárosban. Mivel nem akartam belvárosi sétámhoz magammal vinni a csomagomat, úgy a vasútállomáson csomagmegőrzőben hagytam. Érdekes volt, hogy a csomagot lemérték és azután számolták fel az árat. 1 euro elég olcsónak tűnt, ahhoz képest, hogy 24 órás őrzést biztosítanak. A plussz kilóktól megszabadulva egy 10 perces séta után már a belvárosban találtam magamat. A főtér közepén találjuk a monumentális gótikus Szent Erzsébet-székesegyházat. A dómban helyeztek végső nyugalomra olyan történelmi alakokat, mint II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona.  A tér körül találjuk a legtöbb látnivalót. A székesegyháztól északra az Orbán-torony, a 45 m magas harangtornyával helyezkedik el. Mivel tekintélyes nagyságú volt a harang és a dóm nem bírta el, így a másolatát láthatjuk fent. Az eredeti a torony előtt helyezkedik el. A toronyban működik egy panoptikum is, melyben a régióhoz kapcsolódó hírességek viaszszobrai láthatóak. Továbbá északon egy zenélő szökőkút és az Állami Színház tömbje helyezkedik el. A színház mellett található az 1723-ból származó Szeplőtelen Szűz Mária pestisoszlop. Az oszlop az 1709-1710-es pestisjárványtól való megmenekülésnek állít emléket. A szökőkút májustól októberig minden órában a harangjáték után, klasszikus zenére kezdi meg működését, este pedig elragadó fényjáték párosul hozzá. A dómtól délre a Szent Mihály-kápolna és egy kis park található. Kassa utcáit járva nagyon sok vallási épülettel találkozunk. Érdemes megnézni a ferences, az evangélikus templomokat is. Nem érdemes kihagyni a Városházát, vagy az Andrássy-palotát sem, ahol egykor a város legkedveltebb kávéháza volt, ma cukrászda működik ott. Kedvelt turista célpont a Lőcse-ház. A ház hajdani hátsó részében lakott Tinódi Lantos Sebestyén. Mondája révén lett híres, egy Koldus-ház nevű épület. Állítólag egy koldusnak sikerült annyit összekoldulnia, amiből felépítette ezt a házat. Erre utal az épület oromzatán elhelyezkedő, kalapját megemelő koldus szobra. Nekem ennyi fért bele a délutánomban, hisz folyamatos özönvízszerű esőzések voltak aznap. Így mikor kisütött a nap próbáltam ezeket megtekinteni. Ne hagyjátok ki még a Rodostói házat. Ez az emlékhely annak a háznak az utánzata, ahol Rákóczi fejedelem száműzetésben élt és halt meg.

A hazajutásom persze kalandosra sikeredett, hisz a hazai vonatközlekedésnek köszönhetően, több mint 50 percet álltunk a határnál (dehogy miért, arról nem tájékoztattak minket), így lekéstem az utolsó IC-t Miskolcon. Már csak egy személyi maradt, amin a kaller félúton odajött hozzám, hogy már csak ketten utaztunk hazafelé.

Összegezve ezt a pár napot, szerintem remek pihenési, túrázási lehetőségek vannak Szlovákiában.

Üdv: Viki