Ti mit gondoltok, jó ha előre eltervezünk mindent utazásunk előtt vagy a spontaneitás hívei vagytok?!

Jelenleg Andalúzia-i körutazásomat szervezem, tervezem. De mit is takar ez a szó valójában?

Szerintem mindenképpen érdemes utána járni a helynek, a nevezetességeknek, hogy miket is lehet csinálni az adott utazás alatt. Persze, valami fogalmunk csak van, ha azt az országot, várost választottuk, valamit csak meg akarunk nézni vagy csak egyszerűen kifeküdni egy homokos partra és élvezni a napsütést.

Én személy szerint megszállott útikönyv gyűjtő vagyok, főleg a National Geographic Traveler könyveit tartom első számúnak. Segít az utazás megtervezésében, hogy rövid idő alatt is okosan tudjuk összeállítani programtervünket. Fényképekkel, illusztrációkkal és térképekkel segítik a tájékozódást. Kedvenc topikom a "Ne hagyjuk ki!". New Yorkban az Empire State Building -re vonatkozó tanácsot fogadtam meg, miszerint napnyugta előtt érdemes felmenni. Így még világosban is megtekinthettem a várost, majd sötétben, kivilágítva elképesztő látványban volt részem. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Utána kell néznünk egyes információknak pl. Hogyan jutunk el A pontból a B-be - buszmenetrendek, vasúti közlekedés; Szállásfoglalás - közel legyen a látnivalókhoz, olcsó legyen, legyen wifi, hogy életjelet küldjünk az itthoniaknak; Belépőjegyárak - hogyan gazdálkodjunk, mi fér bele a költségvetésünkbe; Nyitvatartási idők (általában Európában hétfőként az összes múzeum zárva tart) - meghatározzák, hogy melyik nevezetesség meglátogatásával kezdjünk.

Spontanitás, ha ugrik valamilyen probléma miatt az útitervünk, tudnunk kell újratervezni.

Így történt római kiruccanásunk is. Egy baráti társosággal pár napot Nápolyban töltöttünk, tervbe volt a környék felfedezése is, így jutottunk el Capriba és Pompeiibe is. A híres Vezúvra is terveztünk egy túrát, de mivel az időjárás nem volt kegyes hozzánk (erős szél), így le kellett fújnunk a programot. Ekkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha átvonatoznánk Rómába. Bandi nagy álma volt, hogy a Colosseumot egyszer láthassa. Megkérdeztük hát, hogy mikor indul vonat Rómába és melyik az utolsó vonat, hogy "haza" is jussunk, mivel szállásra nem akartunk költeni. A vonatjegy árát kalkulálva úgy döntöttünk, hogy nekivágunk a délutáni programnak, így megvettük odafelé a vonatjegyünket. Kb. 30 percünk volt, hogy gyorsan a szállásra visszatérjünk, átöltözzünk és vegyünk valami ebédet. De elértük a vonatot! :) A vonaton nem ellenőrizték a jegyünket.(később megérted, miért írtam :) ) Megérkeztünk Rómába, metróra pattantunk és hamar oda is értünk. A metróhálózat kiváló, szinte minden könnyedén elérhető vele. Viszont túlzsúfolt, főleg túristákkal teli. Ildi már járt Rómában, így tudta, hogy közel van a Colosseumhoz a Trevi-kút és a Spanyol lépcső is. Buszra szálltunk, majd gyalogosan, a kis utcákon kanyarogva sikerült eljutnunk uticélunkhoz. Sajnos a Trevi-kút épp renoválás alatt állt, de azért némi aprópénzt bedobva kívántunk valamit. :) A Spanyol lépcsőn alig lehetett ülőhelyet találni. Szerintem nem csak a túristák, hanem a helyiek is szeretnek elidőzni ott. Mivel tudtuk, hogy mikor indul a vonatunk vissza, ezért abban az időpontba vissza is tértünk a vasútállomásra. Az induló vonatok tábláján kerestük a nápolyi járatunkat, de megdöbbenve nem láttuk rajta. A vonatjegyet automatákból is meg lehet váltani, így odamentünk az egyikhez, hogy ellenőrizzük a vonatunkat és jegyet váltsunk. Nem volt kiírva itt sem a vonatunk, amit a nápolyi vasútállomáson dolgozók adtak meg. Odamentünk az információs pulthoz, mire közölték velünk, hogy ilyen vonat nincsen és az utolsó személyi vonat már hamarabb elment. Csak Intercity van, de az több, mint a 2-szerese lett volna az eredeti jegyünknek és persze már pénz se volt nálunk. Hirtelen azt se tudtuk, hogy mit kezdjünk magunkkal. A vasútállomás mellett van egy buszpályaudvar. Gondoltuk, hogy hátha még indul buszjárat Nápolyba. Egyik busztól rohantunk át a másikig, de sehol nem volt Nápolyba induló busz. Mindenki mást mondott, hogy hol találjuk. Míg nem kiderült, hogy van egy másik buszállomás a városon belül. Ennyit nem metróztunk szerintem még életünkben (mindenki máshova terelt minket), mire megtaláltuk az állomást. Szerencsénkre este 10 óra valamikor még indult járat. Persze csak mi 4-en voltunk rajta, és vagy 5-szört megkérdeztük a sofőrt, hogy biztos, hogy Nápolyba megy?! Tuti őrültnek nézett minket, főleg, hogy az egész utat végig aludtuk és ő keltett fel, hogy hahóóó, megérkeztünk. :) Szóval elég kalandosra sikeredett a spontán utunk. :)  Viszont Ildivel nem hagytuk annyiban a dolgot, másnap átsétáltunk a vasútállomásra és megreklamáltuk az esetet. Persze, úgy állítottuk be, hogy Rómában kellett éjszakáznunk és a meg nem váltott jegyünk árát is visszakaptuk. :)

Lényeg a lényeg, hogy szerintem a kettő között valahol van az igazság. Vagy az időjárás fog közbe szólni, vagy egy hely mégse fog annyira tetszeni, vagy éppen túlságosan is tetszik, ezért még ott maradnál több napot is, de arra már nincs lehetőséged....

Benne van a pakliban, hogy minden az előre eltervezettek szerint fog zajlani, de az is, hogy egy váratlan esemény gátat szab a megvalósításában. Ezért legyünk nyitottak, ne féljünk belevágni vagy inkább nekivágni egy újabb kalandnak. Sose tudhatjuk, de lehet életünk legnagyobb élménye lesz belőle!

Üdv: Viki