Végre eljött a várva várt utazásom napja, de a jókedvemet sajnos mellőznöm kellett, mivel indulás előtt 2 napja lebetegedtem. Ennyire még nem éreztem magamat "kutyául", mindenfajta végtagfájdalom és szörnyű fejfájás közepette mégis úgy döntöttem, hogy belevágok életem újabb kalandjába.

Már a repülőn meglepetésben volt részem, amikor maga Szabó Balázs (a kedvenc énekesem, egy szeretnivaló figura) állt a hátam mögött. :) Persze egyből szóba is elegyedtünk, hisz az ismeretség már adott volt. Úgy látszik, mindenki pihenésre és napfényre vágyik ezeken a hideg, borús, téli napokon.

3 és fél óra repülő út után végre megérkeztem a Costa del Sol (Napos part) központjába, Málagára. A repülőtértől a belvárosig busszal vagy vonattal lehet bejutni. Én a vonatot választottam. Sokkal gyorsabb, kb. 5 perc az út és olcsóbb is (1,80 Eur a jegy, amit az automatából tudunk megvásárolni). Két belvárosi megálló van, a Maria Zambrano és a Centro Alameda. Én a 2-nál szálltam le, majd egy 10 perces séta után a központban találtam magamat. A Málaga Eye fényei már messziről jelzik, hogy jó helyen járok. Már csak tényleg néhány perc és a szálláson vagyok. Katedrális megvan, Picasso Múzeum megvan, de egyszerűen nincs meg a szállásom. A szűk, sikátoros utcák kereszttüzében találom magamat hirtelen, mire felpillantok és végre megtalálom a keresett utcát. Mivel hivatalosan 8 óráig lehetett becsekkolni a szálláson, de én késve érkeztem, egy telefonszámot kellett felhívnom, hogy küldjenek valakit, aki majd fogad. Becsekkolás megvolt, egy másik épülethez megkapom a kulcsaimat és máris szabad utat kapok. Viszont újabb problémával találom szembe magamat, a kulcs, amit az előbb kaptam nem nyitja a folyosó ajtaját. Újra telefonálok, hogy küldjenek valakit, de hamar érkezik a segítség. :) Gyors zuhanyzás után csak arra vágytam, hogy végre ledőljek és pihenhessek. Viszont a betegségemnek nem tett jót, hogy a szálláson nincsen fűtés, sőt egy radiátor sincs a szobában (a kinti hőmérséklet 18-20 fok télen is).

Fejembe volt már a napi teendők sokasága, de a reggel ráérősen indult. A nap csak fél 9-kor kel fel, addig kihalt a város, sőt a boltok is csak 9-10 óra magasságban nyitnak ki. Ehhez nem voltam hozzászokva, de egy kis lustálkodás nekem is jól esett. Napkelte után elindultam, hogy vegyek reggelit, amit a tengerpart közelében el is fogyasztottam. A Picasso Múzeum megtekintésével kezdtem a város felfedezését ugyanis pár méter távolságra volt a szállásomtól. Picasso a város szülötte, így a szülőháza (Plaza de la Merced téren található) mellett egy múzeummal állítanak emléket a zseni előtt. Őszintén nekem egy kicsit csalódás volt a múzeum. Csak a lenti szinten voltak kiállítva a művei, ráadásul a gyerek csoportok sokasága miatt nem tudtam elidőzni egy kép mellett se. Múzeumi túrám után a Katedrálisba mentem. A narancsfák sokasága igazán varázslatos hangulatúvá tudja tenni a várost. Egy gyors ebéd és folytattam az utat az El Teatro Romano de Málaga (római kori kőszínház, amely Augustus császár idején épült), majd az Alcazaba (mór erődítmény) és a fölötte elhelyezkedő Gibralfaro vár megtekintésével. A várról csodálatos kilátás nyílik a bikaviadal arénára, a tengerpartra és a kikötőre egyaránt. Legéppen fennmaradt része a bástya, ahol nyugodtan körbe tudunk sétálni. A bejárat mellett egy kis hadtörténeti múzeum is látható. Megéri kombinált jegyet váltani, amivel mind a két nevezetességet meg tudjuk nézni (3,60 Eur).

Egy kis pihenő után a kikötő felé vettem az irányt, ahol a Muelle Uno -n található Centre Pompidou keltette fel az érdeklődésemet. 2015-ben nyitotta meg a kapuit ez a kocka alakú üveg épület, ahol 80 alkotást mutatnak be, egyedülálló művészeti alkotásokból.

A Muelle Uno folytatása a Playa de la Malagueta (strand), ahol a helyiek ilyenkor is kiülnek sziesztázni. Nekem is szükségem volt már a pihenésre, úgyhogy én is tengerpartot választottam. :)

A "strandolás" után maradt idő egy kis vásárlásra is. A belváros fő utcája a Calle Larios, ahol mindenki megtalálja a számára legfontosabb boltokat. A várost járva rájöttem, hogy a street art nagyon jelentős az itt élők körében. Én nagyon szeretem a művészetnek ezt az ágát is, úgyhogy bámulva csodáltam a különböző graffitiket.

Éttermek éttermek hátán, mégis minden este szinte alig talál az ember helyet, hogy megvacsorázzon. Az ember  ilyenkor szembesül azzal a ténnyel, hogy a helyiek este "élnek".

Összegezve, sikerült 1 nap alatt megnéznem mindent, amit elterveztem. :)

A következő nap már újabb meglepetéseket tartogatott, de arról majd a következő posztban olvashattok. :)

Üdv: Viki