Sok cikk megírása jár már a fejemben és lassan körvonalazódik is minden. Első választásom London - ra esett, köszönhető annak is, hogy az ott élő barátnőm, Klau hazalátogatott és ismét Londonba invitál. :)

Londonról mindenkinek más és más jut hirtelen az eszébe; az emeletes buszok, a piros telefonfülkék, a királyi család, a fish and chips és sorolhatnánk még.

De lássuk, hogy nekem mennyi mindent sikerült felfedeznem a nyüzsgő és sokszínű negyedeiben.

2 éve lesz áprilisban, hogy gyermekkori barátnőm meghívására Londonban töltöttem a születésnapomat egy kis city tour -ral egybekötve. Szokásomhoz híven, már jóval előtte az útikönyvemet bújtam, hogy mi mindent tudnék akár egy napba belezsúfolni.

London - Louton repülőterére érkeztem, innen már az előre lefoglalt magyar transzferemmel utaztam tovább barátnőmék házába. Akkoriban 5-en béreltek egy nagy házat. (Csak magyarok lakták. Elég családias volt, főleg, hogy Klau testvére és párja is ott volt). Az érzékeny találkozást egy valami tudta még jobban fokozni, a meglepetés születésnapi tortáim (cheesecake). :)

Születésnapi ünneplés után első utunk a London Eye volt. Európa legmagasabb óriáskereke (135 m) kötelező program a turisták körében. Kígyózó sorokra lehet számítani még este is. Nem is csoda, hisz a város kivilágítva is gyönyörű.

Már itt lettünk figyelmesek egy különleges bárány figurára, angol színekbe öltözött kis cukiságra. Ekkor még nem értettük, talán még a mai napig nem is tudjuk pontosan megmondani, hogy miért találkozhattunk minden nevezetességnél egy-egy barival. A diákoknál térkép is volt, hogy hol találhatják meg őket. Egy-két bárány után már mi is megszállottja lettünk a gyűjtésnek, kb. 20-at mi is felfedeztünk :)

Esti sétánkat a Temze partján folytattuk a Big Ben, a Houses of Parliament, a Westminster Abbey, majd a Victoria Station felé, ahol megmutatta barátnőm, hogy hol is dolgozik. Az én kedvemért szabadságot vett ki, így gondoltam magamban, szegény örül, ha nem látja ezt a helyet.

Másnap újult erővel vágtunk bele a városnézésbe. Gyönyörű tavaszias idő volt, amit valljuk be őszintén nem lehet elmondani Londonról. Mindenkinek csak az eső és a szürkeség jut az eszébe. Talán csak utolsó előtti napomon esett egy kicsit, de az már belefért. :)

A Trafalgar Square és környékét céloztuk meg. Hatalmas oszlopáról Lord Nelson admirális tekint ránk. Az oszlop lábainál 4 oroszlán helyezkedik el. A turisták szeretnek velük fotózkodni. Én is kedvet kaptam hozzá, de a felmászás kissé nehézkes volt, de a kötelező képért mindent. :) A londoniak számára sokféle felvonulásoknak, tüntetéseknek, koncerteknek, fesztiváloknak színhelye ez a tér. A téren mindig tömeg van, itt található a National Portrait Gallery is, így aki egy kis pihenésre vágyik az a szökőkút és környékén telepedik meg. Számomra kötelező program volt a világ egyik legnagyobb képzőművészeti gyűjteményeinek a megtekintése. Számos remekmű foglal helyett itt, de ha nincs sok időnk bejárni, akkor ne hagyjuk ki Vincent van Gogh Napraforgók című képét.

Gyors ebédünket a St. James's Parkban fogyasztottuk el. Ebben a jó időben sokan tartózkodtak a parkban, hisz a helyieknek is jól esik maguk mögött hagyni a pezsgő, nyüzsgő városi életet. Nekem egy kicsit a Central parkhoz hasonlított, bár számomra New Yorkot nem tudja pótolni.

Sétánkat a Buckingham Palace felé vettük. A palota 1837 óta az uralkodók lakhelye. Érdemes a napot az őrségváltás megtekintésével kezdeni. Mi erről sajnos lemaradtunk. Nézzünk fel arra az erkélyre, ahonnan a királyi család integet a tömegeknek jeles alkalmakkor.

Utunk az előző napi nevezetességek felé vitt minket, így világosban is megtekinthettük őket. A Westminster Abbey London egyik legrégebbi épülete, ahol uralkodókat koronáztak meg és temettek el közel ezer éven át. Az épülettel szemben áll a Westminster Palace jól ismert épülete, a Houses of Parliament. Itt hallgathatjuk meg a Big Ben óránkénti harangjátékát. Akit a politika érdekel, az parlamenti üléseket és vitákat is meglátogathat. Először a központi előcsarnokba, a Central Lobbyba, majd a fölötte lévő toronyba (Central Tower) is felmehetnek.

Másnap a Tower of London volt az első úticélunk. Még reggel érkeztünk így nem volt nagy tömeg a pénztárnál. A Tower kilencszáz éves története során volt királyi lakhely, fegyverraktár, pénzverde, de a leghíresebb börtönként lett. A Tower több épületből áll, a Jewel House-ban megtalalhatjuk St. Edward koronáját. A gazdagon ékesített koronát  legutóbb II. Erzsébet viselte 1953-as koronázásakor. A White Tower a királyi páncélzatoknak ad helyet. A Tower Green a Tower őrző hollók lakhelye. Egy legenda szerint, ha elhagynák a Towert, a White Tower leomlana, Angliát pedig katasztrófa érné.

A Tower Bridge-n keresztül átsétáltunk a másik oldalra. A Tower Bridge London leghíresebb hídja. Egyszerre bonyolítja le a város keleti részének hídgondjait és engedte be a hajókat a világ legforgalmasabb kikötőjébe. Ma már csak heti pár alkalommal van szükség arra, hogy a magas árbocú vitorlásokat, hadihajókat átengedjék.

Következő állomásunk a Shakespeare's Globe, itt állt a színház, ahol Shakespeare darabjait játszották 400 évvel ezelőtt. Az év minden szakában rendeznek bejárásokat, az állandó kiállításon megtudhatjuk, hogy hogyan épült fel a színház.

A közelben található a Tate Moderne, ahol a kortárs művészek legújabb munkái mellett a 20. századi művészet nemzeti gyűjteménye tekinthető meg. A szürrealizmus, az absztrakt expresszionizmus és a pop-art tematikus alkotásai közül válogathatunk (Pablo Picasso, Salvador Dali, René Magriette).

A Millennium Bridge -en jutottunk át a St. Paul's Cathedral - hoz. London anglikán székesegyháza, az angol protestánsok első temploma. Érdekessége, hogy a 111 m magas kupolája majdnem olyan magas, mint a Szent Péter-bazilikáé.

Templom túránk után találkoztunk Oliviával, Klau barátnőjével. Az esti program pedig a születésnapi ajándékom volt. Az egyik kedvenc együttesem épp Londonban turnézott, így az ő koncertjükre mentünk. Előtte pedig a hamisíthatatlan brit kocsmák világába vezetett be bennünket Olivia. Szuper kis este volt. :)

Másnap igaz, egy kicsit nehézkesen ébredtünk és az eső is lenyomta a hangulatot, de elindultunk a British Museum -ba. Talán hetekbe telne, hogy mindent szemügyre vegyen az ember, de pár óra mégis elég arra, hogy a legkiemelkedőbb alkotásokat megtekintsük. Itt található a legnagyobb egyiptomi tárlat, koporsókat és múmiákat tekinthetünk meg.

A múzeum után Wimbledon-ba vettük az irányt. Megszállott tenisz rajongó vagyok, így egy US Open után ide is el kellett jönnöm.

A délután hátralevő részét már csak vásárlásokkal töltöttük, próbáltuk a helyiek életritmusát felvenni. Persze az út során a piros telefonfülkékkel és emeletes buszokkal való találkozásunkat is megörökítettük.

Összegezve a kis kiruccanásomat, nagyon jól éreztem magam. Elsősorban a jó társaságnak köszönhető, hogy a barátságunk még ilyen távolságok között is ápolható. Másodszor pedig a város varázsa magával tudja ragadni az embert. Igaz a brit akcentus nagyon bántja a fülemet, én az amerikai angolhoz vagyok hozzászokva. Egyes dolgokat pedig másképp mondanak és ilyenkor picit kiakadok. :) De sebaj, nem vagyunk egyformák.

Sok még a látnivaló Londonban, így ha tényleg alkalmam kerül rá, akkor élni fogok a lehetőséggel.

Üdv: Viki