A szokásos utazási összefoglalómat írnám épp, de csak kavarodnak bennem a gondolatok, pillanatok.

Mindenki egy boldogabb évet remélt, de sajnos a pandémia sokak életét megváltoztatta. Nem akarok a vírusról beszélni, hisz sajnos a csapból is az folyik, hogy mit kéne tennünk vagy éppen mit nem és sokfélével folytathatnám a sort...

A nehéz helyzetektől eltekintve mégis jó dolgok is történtek. Utazás téren még az év elején sikerült visszatérnem imádott Portugáliámba, majd a nyári újranyitások lehetőségét kihasználva a csodálatos Cote d' Azur partvidéke várt. Hogy lehet e utazni a járvány idején, azt mindenkinek saját magának kell mérlegelnie. Én nem tartottam veszélyesebbnek Franciaország déli részét hazánknál, főleg hogy az elővigyázatosság terén 100 %- ban teljesített. Bár, hogy nyáron "lazább" volt a hullám, biztonságosabban lehetett utazni, most viszont elég szomorú a helyzet egész Európában. 

Az életemben is változások történtek. Év eléjén egy munkahely váltás izgalmait élhettem át. Új lehetőségek, új kihívások, főleg egy tőlem távol álló munkakörben. A nehézségek ellenére szerintem sikerült beilleszkednem, sőt új kollégákra, barátokra tettem szert. Az új munkának köszönhetően számomra egy új életvitelbe kerültem. Végre megtapasztaltam, hogy az embernek vannak szabad hétvégéi, szabad ünnepnapjai. És ez azért annyira nem is rossz! :)

Számomra a legnagyobb véletlen és csodás dolog volt, hogy egy bizonyos ember belépett az életembe. Sikerült elérnie, hogy újra tudtam bízni valakiben. Megnyílni valaki előtt mindig kockázatos dolog, benne van a csalódás lehetősége is. Mégis adni egy esélyt mindenképpen megéri; főleg, ha egy ugyanolyan makacs és dilis emberrel találkozol, mint saját magad. Persze az érzések alakulásának is idő kell. Nem lehet egyből megtorpanni, ha valami nem úgy működik. Az idő és a találkozások; egymás megismerése formálja az embert illetve érzéseit, szeretetté vagy éppen szerelemmé. De sajnos nem értékeljük a dolgokat addig, amíg el nem veszítjük azt.

A személyes rész után lássuk csak az idei utazásokat. :)

Portugália

Lisszabon és környékét céloztuk meg februárban. A téli hideg elől szinte tavaszba találod magadat. Lüktető és színes kisugázásának köszönhetően talán minden világjáró bakancslistáján szerepel. Pár nap nem elég szerintem a felfedezéséhez, mégis próbáltunk a lehető legtöbbet kihozni ebből az útból. Kedvenc helyeim közül megemlítenék párat, ilyen az LX-Factory, ami egy hippi negyednek felelne meg talán a legjobban. Ez a művész negyed bepillantást ad a fiatal portugál képzőművészek, szakemberek mindennapi életébe. És itt található egy nagyon tuti kis könyvesbolt is. A szomszédságában van a Village Underground, ahol akár ehetünk-ihatunk egy jót, nagyon menő kis dizájn mellett. Ha már az ételeknél járunk, akkor mindenképpen térjetek be a Timeout Market-ba, ahol 35 kioszk választéka közül tudtok helyi ételeket csemegézni. A Belém negyedben pedig a Pastis de Belemet mindenképpen kóstoljátok meg egy kis fahéjjal meghintve. :) 

Zötykölődjetek a 28-as vagy a 12-es villamoson, vagy csak sétáljatok át egyik városrészből a másikba, miközben a szebbnél szebb csempedíszítésű házakat csodáljátok. Ha pedig meg akarjátok tréfálni a baráti társoságot csináljatok egy képet a híres Ponte 25 de Abril híd előtt, mely hasonlít a San Franciscoban található Golden Gatere.

Bordalo II művészete nekem nagyon tetszik, már a portói utazásom óta nyomon is követem. Lisszabonban egyszerűen vadásztunk az alkotásaira és elég sokat meg is találtunk belőle.

Lisszabon jó kiindulópont más városok felfedezéséhez. Ilyen például Sintra, ahol az elveszett kastélyok lépten- nyomon jelen vannak. De az egyik legtutibb hely Európa legnyugatibb pontja a Cabo da Rocca, ahol az Atlanti-óceán és a természet az úr. 

Cote d'Azur

Bevallom ezzel a cikkel még adós vagyok, de nem igazán tudtam még magamat rávenni az írásra. De ígérem hamarosan pótolom. 

25. országom Monaco lett, egy igazi kis miniállam. Abszolút nem csalódtam benne, tényleg a leírt gazdagság, luxus jellemzi. Mégis az egyszerű dolgokra is figyelnek. Leghíresebb tán Monaco kikötője, ahol egy úszómedence is helyet kapott, a fenyűző Kaszinó, a Tengeri Múzeum, illetve a hercegségi épületek.

Nizza remek kiindulópont a déli partrész felfedezéséhez. Nizzaban is remek lehetőségek akadnak, ilyen az Óváros nyüzsgő utcácskái, történelmi hagyatékai; A piac, ahol szinte elveszünk a színes kínálatban és portékák illatában; Nizza múzeumai, melyek közül az egyik legjelentősebb a Matisse és a Chagall vagy csak menjünk fel a Vár dombjára, ahonnan csodálatos panoráma nyílik.

Jártam Ezeben, a csodálatos sziklafal tetején található kis faluban, ahol kőházak, várromok, kézműves üzletek, egy botanikus kert és a híres Fragonard parfümmúzeum is található. 

Menton városa már majdnem az olasz határnál fekszik, így érezhető mégjobban a mediterrán hatás. Gyönyőrű színes épületek, partrészek, egzotikus botanikus kertek. De menton a citrom termelésről, feldolgozásról is híres, évente meg is rendezik a Citrom karnevált.

Cannes városa a híres filmfesztivál színhelye, ahol az épület előtt a színészek kéznyomatait találod. Cannes rendelkezik egyedül homokos partrésszel a riviérán, így nagyobb tömegre lehet számítani.

Antibes kikötőjében, a várfalon található a LaNomade alkotás (lásd a cikk 2. képe) , mely a gondolkodó embert ábrázolja betűkből kirakva.

Kedvenc helyem pedig Villefranche-sur-mer picike kis városa lett. Ugye milyen csodálatos a táj?!

Tovább nem részletezném a Francia Riviéra részeit, ezt egy következő cikkben majd olvashatjátok. Mindenesetre engem lenyűgözött ez a táj, teljesen más arculata ez Franciaországnak. Remélem egyszer még visszatérek ide!

Őszintén remélem, hogy a következő évben tényleg "szabadabbak" lehetünk, utazhatunk korlátozások nélkül mind belföldön illetve külföldön! 

Kívánom, hogy legyen egy szebb évetek Nektek is kedves olvasók!

Üdv: Viki